Ha Mohács központja, akkor ott kihagyhatatlan édes program a buszpályaudvarral épp szemközt lévő Szekeres Cukrászda. A félévszázada működtetett cukrászda az a hely, ahol nyitástól zárásig mindig van a pult mögött vagy a felszolgálótérben valaki a család képviseletében. Titkuk, hogy a hagyományos receptek és a kézműves technikák megőrzése mellett nyitottak az újításokra, például a modern desszertek és díszítőelemek bevezetésére, de emellett volt erejük és energiájuk a vendégteret is újjávarázsolni a Coninvest segítségével, illetve a közeljövőben a műhely teljes megújítását és átalakítását tervezik – szintén a Coninvest tudását, eszközeinek kínálatát és szakmai csapatának kreativitását igénybe véve.

A már elkészült felújításról és a soron következő feladatokról beszélgetünk a cukrásznemzedék harmadik generációjának képviselőjével, Szekeres Dániellel, akivel először azért cukrászatuk legfőbb szereplőiről, az általuk készített édességekről is szót ejtünk.

Elnézve a cukrászatuk kínálatát, és a vendégtér izgalmas kialakítását – szembetűnő a sok finom desszert. A tradicionális finomságok jól megférnek az „új hullámos” desszertekkel.

Ez utóbbi vonalat én kezdtem bevezetni. Édesanyámék, és előtte a nagyszüleim idején még persze nem voltak divatban azok az édességek, amelyeket most kínálunk a régi megszokott ízek mellett. Azonban, amihez mindig ragaszkodtunk – és ez most is így van -, hogy a cukrászdánkban mindig is megpróbáltuk visszahozni azt a régi kávéházi hangulatot, amely nyugalmat, meghittséget és családias légkört teremt. Ahová jó beülni és ahol élmény elfogyasztani akár a családdal, barátokkal, ismerősökkel, vagy csak beugorva útközben egy finom süteményt vagy egy fagylaltkompozíciót a hozzá illő kávéval, üdítővel, kísérővel.

Jön a fagylaltszezon.

Mi is készülünk rá nagyon. Igaz, nálunk még mindig a vanília és a karamell a király – ez utóbbival meg is nyertük 1999-ben az „Év fagylaltja” versenyt. Egyébként ma is ugyanúgy készítjük, mint annak idején, amikor nyertünk vele.

És mi a helyzet a sütemény-vonallal? Ott sem nyitott a közönség az újabb ízekre, szokatlan párosításokra, elkészítési módokra?

E területen bátran kísérletezhetünk, mert a hozzánk betérők szívesen megkóstolják az új készítményeinket. Nagy siker például nemcsak a vendégeink körében, hanem nekem is a favoritom a „Dani kedvence” – ezért is neveztem el így. Ez tulajdonképpen egy hagyományos krémes karamell piskótaágyon, főzött mandulakrémmel, ami a sütemény felszínén alaposan fel van lazítva, a tetejére pedig pürésített eper kerül.

A vendégtér már megújult 3 éve – elmesélné, akkor mi történt?

A belsőépítészeti tervezéséért a Coninvest csapata felelt, Nagy Veronika belsőépítész vezetésével. Aki azt mondta, amikor beléptek először hozzánk a vendégtérbe, úgy érezték, mintha a múltba csöppentek volna – a 80-as, 90-es évek hangulata lengte be a helyet. Leültek velünk, és közösen megbeszéltük, mit szeretnénk. Mondtuk, hogy egy modern, letisztult belső térre vágyunk, de mindezt úgy megvalósítva, hogy a cukrászda meghitt, kávéház-jellege közben azért maradjon meg. Így egy olyan belső teret terveztek a szakemberek, amelyben a világos színek, a természetes fafelületek, székek, asztalok, padok és a Coninvesttől vásárolt modern pultrendszer, süteményes vitrinek is helyet kapott. A teljes átépítés közel két évig tartott, de arra szerencsére ügyeltek a szakemberek, hogy sötétzöld részletek is szerepelnek az új designban – így a kérésünknek megfelelően megmaradt az eleganciát sugalló hagyományos karakter. Egységes, egymással összhangban lévő vendégtér született, amelyet mind mi, és ami a fő, a vendégeink is nagyon szeretnek. Ezért döntöttünk úgy, hogy a következő nagy tervünk megvalósításához, vagyis a műhely teljes átalakításához ismét a Coninvest csapatát kérjük fel: tervezzék meg az új konyhánkat, és valósítsák meg a kivitelezést.

Itt miből indulhatnak a tervezők?

A teljes világítástechnikát biztos meg kell újítani, új padló is kellene, mert a régi nagyon elavult már. Új gépeket is szeretnénk venni a cukrászműhelybe, fagylaltfőzőt például mindenképp. Új fagyasztóra is szükség lenne. Ami van: a nyújtógép, a sütőnk, a tűzhelyünk és a gáztűzhely nemrégen lett mind kicserélve – ezeket be kellene majd illeszteni az új technológiák közé.

Ha Mohács, akkor busójárás – olyankor nyilván full-ra jár a Szekeres Cukrászda is, akárcsak minden üzlet, szálláshely a városban, hiszen ellepik a turisták a télbúcsúztató napokra Mohácsot és környékét.

Ez pontosan így van. Amikor a vendégtér felújítása történt, feltételünk volt, hogy a busójárás idejére ismét nyitva legyen az üzlet, hiszen akkor bonyolítjuk a legnagyobb forgalmat. Egyébként mi, a városban lakók is imádjuk ezeket a napokat, sőt, a legtöbbünkön volt is már busójelmez, és úgy jártuk a város utcáit. Így voltam ezzel én is. Még kisfiúként kaptam busómaszkot, azzal a nagyapám kiküldött az utcára, hogy a többiekkel együtt vonuljak a forgatagban, ijesszük el mi is a telet. Ez akkor, sok-sok évvel ezelőtt, és azóta is, minden évben nekünk, mohácsiaknak sikerül.