Mesélő park
2018 tavaszán kezdődött el annak a konyhának a térbeli kialakítása, ahol ugyanabban az évben karácsonykor már a céges vacsoránkat tartottuk. A Haris család nem veszi félvállról a vendéglátást, egy igazi gasztronómiai élményparkot varázsoltak a Marczibányi téri létesítményből. A projekt részleteiről, a megvalósulásról és a jövőbeni tervekről Haris Gergely mesél.
Valahol az első ütem végén és a második elején tart jelenleg az épület teljes átalakítása, felújítása.
Így igaz. 2016-ban kezdtük el az építési munkálatokat, melynek első ütemét – a műemléki részek felújítását, átalakítását – már 2018 őszén befejeztük. Három nagy tér és egy folyosó volt a kezdeti állapot, melyhez nem tartoztak funkcionális helyiségek, így egy ezer négyzetméteres új épületszárnnyal bővítettük, ahová részben az éttermi rész is került.
Az étterem kialakítása mikor kezdődött?
2018 tavaszán egy hatalmas, mély gödör volt ott, ahol idén tavasszal már be tudtuk üzemelni a Coninvest által szállított á la carte konyhát, valamint a kiegészítő vendégtereket is.
Ez nem egy szokványos haladási ütem a mai építőipari viszonyok között. Hogyan sikerült ezt mégis ilyen gördülékenyen menedzselni?
Valóban nem volt kis teljesítmény, emiatt költöztem haza belgiumi otthonomból, hogy e folyamatban fizikálisan és mentálisan is jelen tudjak lenni, és segíteni tudjak a szüleimnek a napi feladatok menedzselésében. Az építőiparban fontos, hogy a beruházó megfelelő aktivitással képviseltesse magát a munkálatok közben, mi voltunk a fővállalkozók, és minden nap kint voltunk az építkezésen. Minden partnerünkkel szoros, napi viszonyt ápoltunk, így a Coninvesttel is, akik tulajdonképpen egy már elindult folyamatba kapcsolódtak be 2018-ban. A Haris Parkban ugyanis 3 konyha működik, melyből az első kialakítását sajnos még nem velük kezdtük el, de a rugalmasságuknak – illetve annak, hogy egy félkész projektnek ilyen profizmussal fel tudták venni a fonalát – köszönhető az, ahol most tartunk a folyamatban. Ha mondhatok ilyet, akkor ez egy nagy piros pont.
Ami itt, az elmúlt két évben létrejött, az egy valódi – a szó legjobb értelmében vett – polgári közösségi tér, egy kulturális és gasztronómiai élménycentrum, amiből igencsak hiány van a mai világban. Hogyan értékeli ennek fényében az elmúlt időszakot?
Ennek a helynek igazi történelme van. A honlapunkon is megtalálható, hogy mi minden zajlott itt az elmúlt évszázadokban. A Budai Polgári Lövész Társaság 1885-ben emeltette ezt az épületet, de a lövészeten kívül más jellegű rendezvények is voltak – rendszeres vendége volt a háznak Andrássy Gyula gróf is, és egy alkalommal Erzsébet királyné, azaz Sissi nyitotta a táncot a bálteremben. Ezek a falak szép, fennkölt dolgokról mesélnek, még akkor is, ha egyes időszakokban mostohán bántak az épülettel. Mi vissza akarjuk hozni azt a boldog békeidős hangulatot, amikor volt igazi közösségi élet, nyitottság és összetartás. Ez megmutatkozik az ételeinken is. Klasszikus magyar fogások készülnek, kellemesen modern, 21. századi csavarral, melyet már megenged a mai konyhatechnológia de nem elnyomja, hanem inkább kiemeli azt az ízvilágot, amit mi, magyar emberek otthonosnak érzünk. Tálalásban és szemléletben van talán csak különbség a régi idők ízei és a mi konyhánk stílusa között, de érzésben semmiképp.
Mi az, ami még kuriózum a konyha működését tekintve?
A legtöbb, mostanában nyitó étteremnek igazodnia kell az épület adottságaihoz, ami rengeteg kompromisszummal jár, és sok előkészítő térnek nem marad hely – a Haris Parkban rengeteg előkészítő és raktárnak jutott hely, melyek kialakítása több szempontból is fontos volt. Egyfelől a nagy rendezvénykapacitás miatt, mert sokszor egy működő á la carte étterem mellett kell egy 150-200 fős rendezvényre felkészülni és kiszolgálni azt, másrészt pedig egy újonnan épült konyhánál az elkülönített tárolásra és raktározásra jogszabályi és higiénés okokból is nagy hangsúlyt kell fektetni.
Nagyon pozitív visszhangja van többek között a vendéglátóipari pályát választó főiskolások látogatásának is. Miért tartja ezt fontosnak?
A tanulmányaikban van egy olyan félév, ahol éttermet kell tervezniük – étlappal, vendégtérrel, konyhai előkészítőkkel, stb. Ami itt a Coninvestnek köszönhetően is megvalósult, ezeknek a hallgatóknak egy igazi tankönyvi példa lehet. Ők a jövő vendéglátó szakemberei, feltétlenül látniuk kell a mai gyakorlati példákat is, hogy nem csak a tananyagban létezik pl. húsoktól elkülönített halelőkészítő.
Milyen tervek vannak még a jövőre nézve?
Hamarosan indul a pékség-cukrászatunk is, nagy izgalommal várjuk, hogy ezzel is elkészüljünk, mert ez a kis szakmai plusz még hiányzik az épület komplett elkészültéhez.
A vendégek visszajelzéseit már ismerjük, nagyon sok pozitív értékelése van az Önök erőfeszítéseinek. Hogyan érzik magukat a munkatársak? Milyen a hangulat a konyhán?
Elcsíptem egy nagyon kedves mondatot a minap, az egyik új szakácsunk lelkesedésének lettem fültanúja, ahogy a konyhai berendezéseinket méltatta ekképpen: „Ilyen gyönyörű billenőüstöt még sosem láttam!” Az ilyen pillanatok nagyon sokat tudnak adni, mert azt jelentik számomra, hogy az itt dolgozók is megbecsülik azt a miliőt, ahol a munkájukat végzik.
Ki tudna emelni egy olyan eseményt vagy pillanatot, ami a Coninvest-hez fűződik és emlékezetes volt?
Igen, feltétlenül. Amikor a cégük a karácsonyi partit tartotta nálunk annak ellenére, hogy még korántsem volt minden kész, mindannyiunknak sokat jelentett. Öröm volt látni, hogy az ő munkatársaik is, akik talán nem vettek részt közvetlenül a kivitelezésben, hogyan érzik magukat egy megvalósulási folyamatban, “élő adásban”. Nagyon vidám, meghitt órák voltak ezek tavaly év végén, jó lezárása volt ennek az időszaknak.
Azt gondolom, hogy az interjú olvasása után sokan kapnak majd kedvet ellátogatni Buda új találkozóhelyére, a Haris Parkba. Mit üzenne nekik záró gondolatként?
Egy párhuzam jutott most eszembe, talán illik ide. A Coninvestet is azért választottuk, mert az “aftersales” szemléletet maximálisan szem előtt tartják, ahogy mi is. Mi sem csak azt szeretnénk, hogy eljön ide valaki, és eszik egy jót, mert azt ma már sok helyen lehet. A mi célunk az, hogy akár hétköznapi, akár ünnepi eseményről vagy hangulatról van szó, benne legyünk az emberek mindennapjaiban, és hozzánk rendszeresen járjanak vissza vendégségbe. Egy hely, ahol lehet töltődni, élvezni az életet a gasztronómia és a kultúra ízével.