Céklagolyótól müzliig
Mi a jó lángos titka? Miként lehet az egyszerű alapanyagokból fine dining fogásokat varázsolni? És hogyan rendeljük a főzést az alapanyaghoz? A Séfműhely idei utolsó felvonásán jártunk, ahol Széll Tamás, valamint a Bocuse d’Or csapat tagjai, Szulló Szabina és Szabó Kevin a konyha mellett a Bocuse d’Or kulisszatitkaiba is beavatták a hallgatóságot.
Üdvözlőfalatként kacsamáj, cékla és zöldalma érkezett, miközben Tamás majdnem megfeledkezett Szabina intelméről, miszerint a legnemesebb alapanyagot illik először említeni. A bonbon-méretű céklagolyó a májusi Bocuse d’Oron is az egyik kedvence volt, és immár tradicionálisan Kevin készítette el. A versenyen ugyanis előírás, hogy legyen egy „ékszerdoboz-köret”, így a magyar döntőn már kigondolt – csak akkor véres hurkával megvalósított – kreációt vitték tovább.
A fogás kivitelezéséhez egy speciális eszközre van szükség, amely a karalábévájóhoz hasonlóan képes gömbformákat kinyerni zöldségekből és gyümölcsökből. Ezt – ahogy számos egyéb speciális konyhai kelléket – a csapat mögött álló formatervező team készítette el számukra. Az organikus céklából kivájt formát almás-cékladzsúszban (amelybe almaecet és vert jus is kerül) főzik, majd megtöltik sült kacsamájjal és zöldalmával. Díszítésként hamvas hanga és mustármag kerül mellé, utóbbit abban a málnaecetben marinálják, amelyet Vomberg Frigyes, a csapat coach-a készített saját termésű gyümölcséből.
Az előételként sorra kerülő lángosról Tamás és csapata bebizonyították, hogy az egyik legnépszerűbb hazai étel is megállja a helyét egy fine dining menüsorban. Nyilvánvaló volt ugyanis számukra is, hogy bár lángost sokfelé készítenek, igazán jót kapni voltaképpen lehetetlenség, miközben maguk a szakácsok is erről az ételről álmodoznak. Mi több, a lángost a 2013-as Bocuse d’Or döntőben már meg is jelenítették a halas tányér köreteként, és a januári versenyen sem zárkóznak el e tipikusan magyar fogás becsempészésétől.
A Szabinával közösen kikísérletezett recept titka a burgonya, a tésztához adott tejföl és a két éjszakai pihentetés – a pékek ugyanis jól tudják, hogy a fermentáció az íz és a héj miatt egyaránt fontos tényező. A nagyjából öt centis átmérőjű darabokra szaggatott, és hagyományos módon kisütött lángosokra ezután folyami rák, házi tejföl, fűszersaláta, valamint egy speciális alapanyag, a savanyított medvehagyma-mag kerül. Ez utóbbit Tamás még tavasszal szerezte be, miután Facebook-oldalán kérte meg a medvehagymával foglalkozó termelőket, hogy hagyják számára elvirágzani a növényt, mivel neki a virág magjára lenne szüksége. Ez a nagyjából három összenőtt borsszemre emlékeztető, igen nehezen kinyerhető „melléktermék” ugyanis valódi ízbomba, és csalamádéként tartósítva jól eláll.
A főétel csirkezúza és homár találkozása volt, ami jól szimbolizálta a nemesebb és az olcsóbb alapanyagok összhangba hozását. A vékonyra szelt és vajpuhára párolt zúza és csirkejus került a pohár aljára, erre rétegezték a póréhagymás burgonyahabot, tetejére a homár velutét, amely tej és vaj hozzáadásával, turmixban habosítva készült.
A csapat által „müzlinek” nevezett desszert pedig az egyszerű alapanyagok kreatív felhasználását és látványos tálalását mutatta be. Alapja tej és tejszín keverékében főtt zabpehely volt, amelyhez másnap aludttejet adtak. Erre kerültek szezonális aszalt gyümölcsök, házi meggyszörp, áfonya dzsúsz, házilag szárított és forrón szitált szeder, házi diós morzsa, valamint ehető virágok és fűszernövények.
Tamás főzés közben persze mesélt a felkészülésrőlés a lyoni tudnivalókról. Kiderült többek közt, hogy a versenyen a páros és a páratlan számú konyhaboxok egymás tükörképei, így nem árt, ha már a felkészülés során begyakorolják a tűzhely és az előkészítők helyét. Azt már tudni lehetett, hogy a verseny során a rendezettség sokat számít, de Tamás azt is elárulta, hogy a tálalás befejezése után 45 perc áll rendelkezésre a konyha takarítására. És bár a Séfműhely idején még csak a húsétel hozzávalói (bresse-i csirke és tenger gyümölcsei) voltak ismertek, a november végén bejelentendő halas tányér fő témáját csak találgatni lehetett – de Tamás szerint ez nagy valószínűséggel a lazac lesz. Szulló Szabina – aki a májusi budapesti Bocuse d’Or Europe-on a kóstoló zsűri tagjaként pontozta az összes versenyző ételét – azt is elmondta, hogy – természetesen a magyar tányérok után – neki a skandinávok kreációi ízlettek leginkább, így most is őket tartják majd a legnagyobb riválisnak.
Ami pedig a konyhai inspirációkat illeti, Tamás voltaképpen bárhonnan képes ihletet meríteni, egy-egy eszköz vagy technológiai folyamat egyaránt elindíthatja fantáziáját. És a külföldi tanácsadók is rengeteget segítenek, de a siker titka alapvetően az önmagukba és az ételeikbe vetett hit. A legtöbben persze arra voltak kíváncsiak, a Bocuse d’Or után vajon mit fog csinálni a csapat? Tamás sejtelmesen csak annyit árult el, hogy a Hold utcai piac földszintjén nyitnak saját helyszínt, ám ennek koncepciója egyelőre legyen meglepetés…