Kertész Mirjam beszámolója

Szóhoz sem jutok, annyi benyomás ért már az első napokban.

Ez az első utam Ázsiába, és őszintén nem is értem, miért kerültem el eddig ezt a térséget. Egy üzleti meghívás hozott ide, amiért különösen hálás vagyok. Valószínűleg magamtól nem vágtam volna bele.

Szingapúr elsőre olyan, mintha egyetlen nap alatt bejárnánk Kínát, Indiát, Malajziát és a Perzsa-öböl világát, mindezt egy ultramodern, felhőkarcolókkal teli, mégis erősen koloniális brit stílust őrző városi közegben. Kultúrák rétegződnek egymásra, természetesen és magától értetődően. Külön büszkeséggel tölt el, hogy rengeteg európai márka van jelen. Az olasz, francia és német design termékek kifejezetten keresettek. Jól látható, hogy az európai minőség és formavilág itt is komoly érték.

Nem turistaként érkeztem. A program sűrű: meglátogatjuk az FHA kiállítást, nemzetközi brand concept store-okat.

És ez még csak a kezdet.

Gasztronómia: a világ egy városban

Szingapúr gasztronómiai szempontból egészen különleges.

Már néhány dollárért is kiváló street foodot lehet enni, miközben a fine dining a világ legmagasabb szintjét képviseli. Ritkán tapasztalható ilyen széles spektrum ilyen minőségben.

Ami igazán meglepett: az étkezési tudatosság. Nem láttam túlsúlyos embert. Az ételek frissek, könnyűek, ízesek, és érezhetően átgondoltak.

A sokféle kultúra miatt szó szerint a világ minden tájáról lehet kóstolni. Az etnikai éttermek és street food helyek nem “alternatívák”, hanem a mindennapi gasztronómia szerves részei.

Egy apró, de fontos tanulás: az ázsiai konyhatechnológia nem helyettesíthető európaival. Egy “asian noodle maker” nem ugyanaz, mint egy olasz tésztagép. Egy soup station működése pedig teljesen más logikát követ. Például a zöldségek attól maradnak roppanósak, hogy nem főzik bele a levesbe, hanem csak tálalás előtt hevítik rá. Ezek nem részletek, hanem szemléletbeli különbségek.

Nagyon érdekes jelenség, hogy számos brand store-ban találkoztam úgynevezett shop-in-shop koncepcióval: a márkák saját kávézót vagy éttermet integrálnak az üzleteikbe. Ilyen megoldásokat láttam például a Coach üzleteiben vagy a Ralph Lauren butikokban is. Ez már nem egyszerű retail élmény, sokkal inkább egy komplex márkavilág, ahol a vendég nemcsak vásárol, hanem időt tölt, kapcsolódik, és egy életérzést él meg.

Európai gasztronómiai brandek: érték globális szinten

Szingapúrban különösen jól látszik, hogy az európai gasztronómiai márkák nemcsak jelen vannak, hanem kifejezetten értéket képviselnek.

A MEIKO gálavacsoráját például a Spago Singapore étteremben tartották, amelyet Wolfgang Puck osztrák (karintiai származású) séf hozott létre. Az étterem nemzetközi fogásokat kínál, olasz beütésű, könnyed bisztrókonyhával, egy olyan stílust képviselve, amely egyszerre ismerős és mégis globálisan értelmezhető.

Egy másik partner vacsorájára a Estiatorio Milos Singapore adott helyet, amely a világszerte ismert görög étteremlánc része. A koncepció mögött Costas Spiliadis áll, aki a görög konyha nemzetközi újrapozicionálásában játszik kulcsszerepet. Az általa alapított Estiatorio Milos éttermek közül több, valamint saját szállodája is szerepel a Michelin Guide ajánlásában.

Mindkét helyszín jól mutatja, az erős, karakteres gasztronómiai brandek nemzetközi szinten is működnek – és Szingapúr egy olyan piac, ahol ezek a történetek különösen rezonálnak.

ATLAS Bar: egy hely, ami történetet mesél

Az egyik előre lefoglalt hely az ATLAS bár volt.

Eredetileg esti ginbár élményre készültünk, de mivel a lányom még nem töltötte be a 18-at, végül délutáni teára váltottunk, ami utólag egyáltalán nem volt kompromisszum.

A helyet Szingapúrban csak “Batman-házként” emlegetik. Az épület tiszta Art Deco, és első ránézésre teljesen azt hittem, hogy az 1910–20-as évekből maradt fenn. Valójában egy tudatosan újraalkotott világ. A tér lenyűgöző: műtárgyak, szobrok, részletek mindenhol. A kertben egy külön szoborpark található.

A bár központi eleme a híres torony. Eredetileg bortoronyként képzelték el, végül gin torony lett belőle, több mint 1300 tétellel.

Ami igazán érdekessé tette számomra, az a háttértörténet. A tulajdonos, Vicky Hwang egy tajvani ingatlanfejlesztő család örököse. Francia férjével korábban egy kastély restaurálásán dolgoztak, majd ezt a projektet hagyták hátra, hogy létrehozzák az ATLAS-t Szingapúrban. A bárt a “harmadik gyermekének” nevezi, miközben azóta már valóban megszületett a harmadik gyereke is.

Van ebben valami nagyon ismerős: örökség, amit továbbviszünk és közben új jelentést adunk neki.

FHA kiállítás: technológia és jövő

Az FHA kiállításon két napot töltöttem. Rengeteg európai partnerrel találkoztam, de legalább ennyire izgalmasak voltak az ázsiai technológiai megoldások.

Ami egyértelmű: az automatizáció sokkal előrébb tart, mint Európában. Különösen a wok ételek készítésében láttam fejlett robotizált megoldásokat, nem csak kis volumenre, hanem akár 1–6 adag egyidejű elkészítésére, a la carte működésben is.

A nagyüzemi konyhákban a Rational AG standja volt az egyik legnépszerűbb, ahol két indiai séf vitte a show-t. Azért is volt fontos számomra ez a látogatás, mert egyre több ázsiai beruházás jelenik meg Magyarországon, és ezek teljesen más konyhatechnológiai igényeket hoznak. Ezt nem lehet “európai fejjel” megoldani.

Pan Pacific Orchard: design és fenntarthatóság együtt

A szállásunk a Pan Pacific Orchard volt. Egy ötcsillagos hotel, amely nemcsak designban különleges, hanem technológiai szempontból is.

A hotel egyben a MEIKO referenciahelyszíne is. Volt lehetőségünk bejárni a házat, és működés közben megnézni a Green Waste rendszert. A bemutatót a szálloda műszaki igazgatója és Hannes Braun tartotta.

A rendszer lényege:
– 5 külön betöltő állomás
– vákuumos csőrendszer
– rozsdamentes acél hálózat
– központi feldolgozás a basementben

A működése leginkább a repülőgépek vákuumos WC-rendszerére emlékeztet: nem folyamatos a nyomás, csak akkor aktiválódik, amikor betöltés történik. Az ételmaradék egy “digesterbe” kerül, ahol enzimek bontják le apró részecskékre, majd szürke vízként távozik.

Érdekes volt hallani, hogy Szingapúrban még nincs biogáz üzem (2028-ra tervezik), de a rendszer már most erre készül, később egyszerűen átalakítható lesz gyűjtésre. Ez tipikusan az a gondolkodás, ami miatt ez a város ennyire előre van.

Ami eddig kirajzolódik: Szingapúr nem csak egy város.

Hanem egy működő modell arra, hogyan lehet:
– kultúrákat integrálni
– technológiát gyorsan adaptálni
– a gasztronómiát rendszerszinten kezelni
– és közben megőrizni az esztétikát és a minőséget

És még csak az elején járok.

A következő napokban jön: fine dining élmények, látványkonyhák, és további technológiai betekintések.