A stuttgarti Intergastra kiállítást követő napon különleges szakmai programon vehettünk részt: betekintést nyerhettünk a Mercedes-Benz Group untertürkheimi telephelyének két stuttgarti kantinjába, meglátogattuk a fő irodaépület aljában működő, Pano franchise rendszerben üzemelő kávézót, majd megtekintettük a legendás Mercedes-Benz Museum épületét és a vaihingeni campus két menzáját is.

A meghívást azért kaptuk, mert jelenleg is közreműködünk a kecskeméti Mercedes-gyár konyhájának bővítésében és fejlesztésében. A Mercedes számára, és természetesen számunkra is, különösen fontos volt, hogy első kézből lássuk a német központban megvalósított legújabb kantinok kivitelezési minőségét, építészeti megoldásait és technológiai színvonalát.

Geb 135 – a jövő kantinja

A gyárterületen két évvel ezelőtt valósult meg a konszern egyik legmodernebb étterme a Geb 135 épületben. Építészetileg is lenyűgöző, kortárs, mégis időtálló megoldásokkal kivitelezett építményről van szó.

A földszinten egy úgynevezett foodcourt kapott helyet. Ezt a kifejezést a németek nagyon kedvelik. Itt több külső üzemeltető működik: egy büfé-kávézó, egy olaszos pizzéria és egy kebabos, fast-food jellegű egység. Úgy tűnik, a dolgozók jelentős része kifejezetten keresi ezeket a gyors, street food típusú ebédmegoldásokat.

Az emeletre széles, elegáns, monumentális lépcsők vezetnek fel. Fent egy fantasztikus, tágas, nagy belmagasságú önkiszolgáló étterem fogadja a vendégeket. Letisztult formák, csiszolt nyersbeton felületek, tölgyfa lamellás mennyezeti díszítések – nem takarásként, hanem látványelemként. Fekete burkolatú, gránit fedlapos tálalópultok, átgondolt térszervezés, természetes fény és nagyvonalú térhasználat jellemzi az egész éttermet.

Technológiai megoldások

Technológiai szempontból számunkra nem volt ismeretlen a rendszer, hiszen hasonló megoldásokat már építettünk a magyarországi német autógyárakban is. Ami újdonság volt, az az alacsonyított, fűtött tányértárolók alkalmazása. A korábbi, tányérfeladó kocsis adagolók gyakorlatilag eltűntek. Ma már a frontpultba integrált, nyitott tárolókban helyezik el a tányérokat, hasonlóan a szállodai büfékhez.

Mivel ezek nyitott polcok, különösen érdekes volt látni a megoldást: perforált lemezen keresztül langyos levegővel fújják meg a tányérokat, hogy ne legyenek hidegek. A melegen tartásnál előszeretettel alkalmazzák a száraz technológiát, magasságban állítható Rieber fűtőlapokkal. A klasszikus, vízteres bain-marie rendszert viszont szinte teljesen mellőzik, ami elgondolkodtató. Talán az igazán egészséges és hatékony megoldás a két technológia kombinációja lenne.

Egészségtudatosság és nemzetközi kínálat

Az egészséges étkezés hangsúlya már a térszervezésben is megjelenik. Ahogy a dolgozók felérkeznek az emeletre, középen egy vitamin juice bár fogadja őket, két nagy salátaszigettel.

A salátabár nem „szedd magad” rendszerű, hanem előre összeállított, úgynevezett bowl-ok közül lehet választani. Sok nyers zöldség, ázsiai tészta, quinoa, sushi vagy más fehérjeforrás, amely különböző öntetekkel kombinálható. Gyorsan elvehető, mégis egészséges, kifejezetten okos megoldás.

A melegen tartó pultokban hagyományos német ételek, regionális fogások és nemzetközi konyhák kínálata sorakozik egymás mellett.

A háttérkonyhában ismét megerősítést nyert számomra: gépekben és eszközökben ma már nincs lemaradásunk Németországhoz képest. Ugyanazokat a berendezéseket alkalmazzák itthon is. A különbség sokkal inkább az építőipari kivitelezés minőségében látható.

Tágas folyosók, dupla falvédők a közlekedési útvonalakon (itthon egy ütköző védőért is veszekedni kell), csempe alá dolgozott 2 mm vastag élvédők (padlótól mennyezetig, nem utólag felragasztott), precíz hő- és vízszigetelési felhajtások, csiszolt betonpadlók, nagyméretű rozsdamentes résfolyók és padlórácsok. Minden részlet kidolgozott. Minden konyhában aktív mennyezeti rendszert láttam, amely egyszerre szolgálja a könnyebb gépáthelyezést és a takaríthatóságot.

A hűtőkamrák nagyon jó minőségűek, általában padlóba süllyesztettek a könnyebb kocsizhatóság miatt, belül hideg burkolattal ellátottak és logikusan szervezettek: az áruk beérkeznek, szétosztásra kerülnek, majd a kamra másik oldalán közvetlenül az előkészítő térbe jutnak. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy sok helyen már alig találni klasszikus előkészítő helyiséget. Németországban a beszállítói háttér sokkal fejlettebb: nagy arányban konyhakész, előkészített termékek érkeznek, ami csökkenti a helyigényt és a takarítási terhelést.

Mindig megcsodálom a konyhában a rozsdamentes ajtókat, melyek jóval szélesebbek az itthoniaknál, és mind áttekintő ablakkal rendelkeznek.

Rozsdamentes bútorzat és tervezői tudatosság

A konyhatechnológiai terek bejárása során szembetűnő volt, hogy a rozsdamentes bútorzatra mekkora hangsúlyt fektetnek. Nem elégedtek meg a standard megoldásokkal: rengeteg az egyedi tervezésű és gyártású bútor, amelyeken látszik, hogy a kialakításnál az átgondolt ergonómia és a hosszú távú használhatóság volt az elsődleges, a költségtényező pedig csak másodlagos szerepet játszott.

A tervezői tudatosság az egészen apró részletekre is kiterjed. Megfigyeltük például, hogy a kombipárolók és berendezések állványait úgy alakították ki, hogy azok fizikailag is támaszkodnak a falhoz (fix távtartóval rendelkeznek). Ez a megoldás biztosítja, hogy a felhasználó véletlenül se tudja a berendezést teljesen a falra tolni, garantálva ezzel a szükséges szellőzést és a szerelvények védelmét.

Érdekes technikai megoldásként találkoztunk a hűtőkamrákban a mennyezeti búvónyílásokkal, amelyek a gépészeti karbantartást könnyítik meg. A logisztikai oldalon pedig visszaköszön a Mercedesre jellemző maximalizmus: látszik, hogy régebben pénzt és erőforrást nem kímélve építették ki a nagy kapacitású tálcaszállító rendszereket. Itt mindent annak rendeltek alá, hogy a műszakváltásokkor érkező nagy számú személyzet étkeztetése és az edényvisszavétel a lehető leggördülékenyebb legyen.

Második menza – eltérő dizájn, azonos színvonal

A második, 6–7 éves menza teljesen más belsőépítészeti koncepcióval készült. Érdekes megfigyelés, hogy a konszernen belül nem ragaszkodnak egységes dizájnhoz. Itt is dominálnak a csiszolt betonfelületek, de a tálalópult teljesen fehér volt.

A kínálat gyakorlatilag megegyezik az előzőével: bejáratnál vitaminbár, emeleti önkiszolgáló tér, földszinten gyorsbüfé.

Pano kávézó: specialty élmény irodai környezetben

A vezérigazgatói irodaépület aljában néhány éve egy francia üzemeltető bérel helyiséget, ahol a PANO franchise működik. Francia minőségi kenyérre, péksüteményekre és olasz kávéra építik a kínálatot.

A tér kialakítása meglepett: egyáltalán nem éreztem, hogy irodai környezetben lennénk. Inkább egy négy-ötcsillagos alpesi hotel lobbyjára emlékeztetett. Otthonos, kényelmes, mintha a saját nappalinkba lépnénk be. Műkandalló, puha fotelek, bőr ülőfelületek, tömör tölgyfa asztalok, vegyes székek, hatalmas lelógatott design lámpák – igazi prémium atmoszféra.

A pultban három nagyméretű specialty Cimbali kávégép dolgozik. Amikor délelőtt ott jártunk, szinte üres volt a tér, és meg is mosolyogtuk a kapacitást. Azt válaszolták, nézzük meg 12 és 14 óra között. Kiderült. Két óra alatt mintegy 800-1000 espresso és tejital készül el, és ha nem lenne három kávégépes kasszájuk, a forgalmuk nagy részét elveszítenék.

Ez már nem az első ilyen tapasztalatom német cégnél. A budapesti Bosch campusán is láttam saját blenddel, dedikált barista sarokkal működő specialty kávékoncepciót La Marzocco kávégéppel. Úgy tűnik, az irodaház-üzemeltetésben egyre nagyobb igény van a magas minőségű, fizetős kávéélményre, még akkor is, ha a teakonyhákban ingyen kávé áll rendelkezésre.

A sport és az ipar szomszédsága

Az untertürkheimi Mercedes-negyed két ikonikus sportlétesítmény mellett található: a MHPArena (korábbi Mercedes-Benz Arena), amely a VfB Stuttgart otthona, valamint a Porsche utánpótlás-központ szomszédságában.

Vendéglátónk elmesélte, hogy néhány éve költöztették ki a Mercedes múzeumot a gyárkapun kívüli területre. A futurisztikus épületkomplexum már önmagában építészeti remekmű.

A múzeumlátogatás valóban bakancslistás élmény. A szupermodern liftek a nyolcadik emeletre visznek fel, ahonnan egy spirális rendszerben – a Solomon R. Guggenheim Museum koncepciójához hasonlóan – lefelé haladva járhatjuk végig a történetet: a feltalálók korától a legmodernebb Forma–1 fejlesztésekig. Rendkívül átgondolt, élményszerű és látványos kiállítás.

Vaihingen-i Campus – IT és értékesítés központ

A múzeumlátogatás után átautóztunk a város másik végébe, a Mercedes-Benz G4 Campusra, ahol 5–6000 fő dolgozik IT és értékesítési területen. A home office bevezetése óta átlagosan 4000 fő tartózkodik naponta a campuson, melynek mintegy fele – 2000–2500 dolgozó – veszi igénybe az éttermet.

Az itteni menzáról részletes beszámolót már írtam egy korábbi látogatás után.

A nagyvállalati vendéglátás nem menza

A Mercedes kantinjai és közösségi terei jól mutatják, hogy a nagyvállalati vendéglátás ma már messze túlmutat a „menza” fogalmán.

Építészeti minőség, technológiai tudatosság, egészségtudatos kínálat, specialty kávéélmény, egyedi tervezésű rozsdamentes bútorzat és átgondolt logisztika. Mindez együtt formálja azt a környezetet, amelyben több ezer dolgozó tölti a napja jelentős részét.

Számomra ismét megerősítést nyert: a jövő üzemi vendéglátása nem csupán hatékony, hanem élményszerű is.